Dicsőítem Istent még ha nehéz is!- 3. hétvége

Őszintén szólva nem vártam túl sokat a hétvégétől, mert már hallottam előadásokat a dicsőítésről és úgy gondoltam, hogy helyesen használom ezt az imaformát. De Isten mindig tud meglepetéseket okozni. Olyan éberséggel és figyelemmel tudtam jelen lenni a tanításokon, mintha most hallanék erről először. Erővel és örömmel beszéltek a tanítók és ez magával ragadott.
Erre a hétvégére nem túl jó lelkiállapottal mentem. Az Úr megnyitotta eddigi életem egyik legnagyobb sebét, nem számítottam rá. A hétvége előtti közösségi alkalom indította el a hétvége témáját, azt a személyes kérdést, ami az Úrral és az én fájdalmammal kapcsolatos. A csütörtöki közösségi alkalmon valamiért nem éreztem azt, hogy dicsőíteni szeretnék. De eldöntöttem, hogy felállok, mert nem rólam szól a dicsőítés, hanem az Úrról. Amint felálltam eleredtek a könnyeim, mély zokogás tört fel belőlem és hírtelen nem tudtam miért. De az Úr felhozta az okot is, és pedig a gyermekáldási nehézséget és az azzal kapcsolatok fájdalmakat. Ezt vittem magammal a hétvégére.
A tanítások olyanok voltak, mintha az Úr csak nekem mondott volna egy-egy mondatot. Teljesen lehengerelt egy-egy gondolat, mintha csak én lettem volna ott és az Úr. Végtelenül hálás vagyok a tanítóknak azért, hogy szavaik által – még ha nem is tudtak róla – vezettek és kísértek a lelki folyamataim megélésében és megértésében.
A tanításokból megtanította az Úr, hogy mit jelent benne erősnek és győztesnek lenni. Az hogy erős és győztes vagyok az Úrban nem jelenti azt, hogy nem sírhatok vagy nem fejezem ki fájdalmaim. Ő erős és mellettem áll, amikor én gyenge vagyok. Ő az, aki vígasztal és erőt ad a nehézségekben. Különleges volt, amikor megvallottam az Úr erejét és hatalmát az életem és a fájdalmam fölött. Erővel és hatalommal felruházottnak éreztem magam.
Azt tapasztaltam ezen a hétvégéken, hogy Isten hűséges és szeretetéből százszorosan ad még akkor is, amikor én csak könnyeim tudom felajánlani. Ha csak azt az egy-egy mondatot hallom ezen a hétvégén már akkor is megérte ott lenni, de Isten adni akar nekünk önmagából. Nem akarom beérni a kevéssel, sem a sokkal, többet és többet akarok megtudni és tapasztalni az én Istenemből! 🙂

L.A.