Az Úr csodákra képes

Az Úr csodákra képes

TT táboros élmények? Azt sem tudom, hol kezdjem.

Aug 28-án érkeztünk meg a tábor helyszínére, én meg persze nagyon lelkes és kíváncsi voltam, viszont tele voltam elvárásokkal. Titkon reméltem, hogy lesz olyan vagány tábor, mint az eddigiek, amikben részem volt.

Ahogy eltelt az első 2 nap, szinte teljesen magam alá kerültem, hiszen minden más volt, mint amire számítottam. Kevés volt az olyan ember, akihez oda tudtam volna menni beszélgetni, vagy barátkozni, mindenhol csoportokat láttam, és sehová nem akartam „befurakodni”. Akikkel pedig szívesen beszélgettem volna azok általában foglaltak voltak a szervezés miatt. Egyedül éreztem magam. Ebben pedig az sem segített, hogy a tábor idejére elvették a telefonjainkat, és csak napi 2-3 órára kaphattuk meg, így más barátaimmal sem tudtam kommunikálni. Istent sem éreztem közel magamhoz. Egyszerűen tehetetlen voltam.

A csoportvezetőm volt az, aki ráébresztett aznap egy nagy igazságra: Isten akkor is ott van velem, amikor senki más nincs, és csak arra vár, hogy vele megosszam vele azt, ami bánt. Fura, hogy ez addig eszembe sem jutott, el voltam veszve a magam gondolataiban, és közben észre sem vettem, hogy Isten folyamatosan próbál rávezetni arra, hogy Ő a megoldás.

Megfogadtam a csoportvezetőm tanácsát, és Jézus elé vittem a gondolataimat és mindent, ami akkor per pillanat bántott. Teljes szívemből kértem Őt, hogy hozzon ki ebből a rossz helyzetből, valami hihetetlen jót. Hittem abban, hogy bármennyire rosszul indult az egész, Neki ezzel is célja van, és végül valami csodálatosat fog kihozni belőle. És sikerült 😊

Másnap minden gyökeresen megváltozott. Túrázni indultunk a csapattal, összeszoktunk, segítettünk egymásnak 1-1 meredek lejtőn, jókat nevettünk, őszítén beszélgettünk, és mindeközben egy jó nagy családdá formálodtunk. Már a telefon sem hiányzot. Itt már meggyőzödtem arról, hogy milyen hatalmas ereje van az imának.

De ez csak a kezdet volt. Következő este ezt méginkább megtapasztaltam. Ima-est volt, ami abban állt, hogy elcsendesedtünk, énekeltünk, beszélgettünk mennyei Édesapánkkal, és imát kérhettünk olyan területekért az életünkben, amivel nehezen bírkózunk meg. Odamentem én is az egyik imapároshoz, és elmondtam nekik, hogy én mit szeretnék kérni Istentől, ők pedig imádkoztak ezért a szándékért. Az egyik fél azt mondta nekem, hogy ma este a Szentlélek annyira át fog járni, mint még soha, és figyeljek oda az Úrra, mert szólni akar hozzám valamilyen formában. Visszaültem a helyemre, és a mellettem levő Szentírásra néztem. Isten arra indított, hogy nyissam ki, mert azon keresztül akar szólni hozzám. Akkoriban a Máté evangéliumát olvastam, így a könyvjelzőm a 7. fejezetet tárta a szemeim elé, és ez minden, csak nem véletlen. Hihetetlen módon tapasztaltam meg azt, hogy Isten válaszol a kérésemre. Ez állt a 7. fejezetben: „ Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ”
Azt hiszem ez elég bizonyíték volt ismét arra, hogy megerősödjön bennem az, hogy csak zörgetnem kell Istennek az ajtaján, mert ajtót nyit, és kérhetek bármit, mert ha hittel kérem, akkor teljesíti.
A Szentlélek is átjárt aznap este, úgy, mint még soha. Soha nem tapasztaltam még ilyet, egyszerűen annyira eltöltött erővel, és szeretettel, és boldogsággal, hogy nem bírtam a lábamon állni éneklés közben. Valami megmagyarázhatatlan dolgot éreztem a lelkemben, valami felemelőt, mintha elrepítettek volna egy másik világba. Csodás este volt, olyan tapasztalatokkal és élményekkel, amikre életem végéig emlékezni fogok.

S ha még ennyi nem lenne elég, utolsó este Párkapcsolat-est volt, ahol átbeszéltük, hogy Istennel sokkal menőbb dolog megélni a párkapcsolatot, hisz valami fantasztikus módon megáldja, azokat a kapcsolatokat, amik Rá vannak alapozva. Dönthettünk amellett, hogy egyedülállóként, vagy akár párkapcsolatban, de tisztaságban szeretnénk élni. Ezt megpecsételve fogadalmat tettünk, majd egy galambot jelképező medált kaptunk. Megerősödött bennem az, hogy félig nem lehetek keresztény. Isten sem akar félszívű követőt, én pedig teljesen Neki akarom adni az életem minden területét, hogy Ő viseljen róla gondot, és ha ebbe bele tartozik a tisztaságom, akkor azt is az Ő kezébe helyezem, mert tudom, hogy rendelni fog mellém valakit, akivel együtt tisztaságban, Neki tetsző módon fogok boldog párkapcsolatban, majd házasságban élni. Felemelő volt látni, hogy a fiatalok nagy része meghozta ezt a döntést, és döntött Isten mellett.

Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy az Úr valóban csodákra képes. Ma is! A tábor alatt megmutatta, hogy bármilyen rossz helyzetből ki tudja hozni a lehető legjobbat, csak hozzá kell fordulnom, és elmondanom Neki a szívem vágyait, mert célba ér az üzenet, és teljesít mindent a megfelelő időben.

Végtelenül hálás vagyok Neki, és a szervezőknek a sok munkáért, megérte!